Mozart 1788-ban hat hét alatt írta meg élete utolsó három szimfóniáját, az
Esz-dúr, g-moll, és C-dúr szimfóniát. Mozart utolsó szimfóniáiban jellemzőek a
nagy távolságot bejáró modulációk. A g-moll szimfóniát 1788. július 25-én
fejezte be. Később klarinéttal egészítette ki a zenekart, melynek következtében
az oboa szólamát is átírta. Ezen kívül még hangszerelési érdekesség, hogy
Mozart nem használt üstdobot és trombitákat.
A tétel formai
felépítése:
Expozíció
1-100. ütem
Főtéma
1-42. ütem
Melléktéma 44-72. ütem Zárótéma 73-100. ütem |
Kidolgozás 101-164.ütem
|
Repríz 165-299. ütem
Főtéma 165-225. ütem
Melléktéma 227-259. ütem Zárótéma 260-284. ütem |
Kodetta 285-299. ütem
|
Expozíció
Az expozíció körülbelül azonos hosszúságú a reprízzel. A kidolgozási rész
kissé rövidebb, körülbelül az előző kettő körülbelül háromnegyede. Ez azért
érdekes, mert Mozartnál a kidolgozási részek általában jóval rövidebbek a
szélső szakaszokhoz képest, ugyanis az expozíció témaanyagából általában csak
egyet ragad ki, azt, amelyet a drámai kifejtésre legalkalmasabbnak tart. A
témák között csak a főtéma és a zárótéma motívumanyaga áll összefüggésben
egymással.
A szonátaformájú első tétel - a lassú bevezetés nélkül – rögtön a ritmikus kíséretű főtémával indul. A jellegzetes ritmikájú téma egy lefelé szekvenciázó periódusból, és az a-ból továbbfejlesztett b frázisból áll. A főtéma motívumanyagát Mozart sokféleképpen használja fel a klasszikus fejlesztés szerint.
A 15. ütemben drámai hangzású bő terckvart akkord található. A 16-20. ütem G-moll V. fokon zár. A főtéma variáltan ismétlődik meg: (az 5-28. ütemben) a szekvenciázó periódus B-dúrba modulál. A 28. ütemtől áthidalt zárlattal egy 11 ütemes frázis következik. Majd egy újabb zárlaterősítés következik B-dúr V. fokon, ami már a melléktéma belépését készíti elő. A főtémát egy félzáradékos cezúra zárja le.
A melléktéma átvezetés nélkül következik B-dúrban. Karaktere lágy az erőteljes főtémához képest. Formáját tekintve négyütemes szekvenciázó periódus, előtag V. fokon, utótag I. fokon zár. Dallamvonala kromatikusan ereszkedő. Hangszerelésbeli érdekessége, hogy a vonósok egy ütemet erejéig „átadják” a dallamot a fafúvósoknak, majd amikor a fafúvósok ismétlik a dallamot (52-58. ütem), a vonósok kapják meg. Itt megfigyelhetőek periodizáló motívumok.
Az ismétlés beletorkollik egy Esz-dúr felé kitérő tekintélyes terjedelmű meghosszabbításba. A meghosszabbítás érdekessége, hogy a főtéma zakatoló ritmusa tér benne vissza. A meghosszabbítás B-dúr I. fokon zár (66. ütem). 66-68. ütem drámai gesztus, ami váratlanul finom lefelé futó B-dúr skálába torkollik.
A 72-87. ütemig tart a zárótéma. A téma egyértelműen visszautal a főtémára: a kezdőmotívumait ismétli, mi több a két kezdőhangot is augmentálva. A karaktere ezzel szemben ellentétes, pajkosság, játékosság figyelhető meg a zárótémán. Nem is lép át a B-dúr keretein belül. A 96. ütemtől a 99. ütemig tart a függelék, amely T-D ismételgetésből áll. A 100. ütem a főtéma ismétlését készíti elő.
A szonátaformájú első tétel - a lassú bevezetés nélkül – rögtön a ritmikus kíséretű főtémával indul. A jellegzetes ritmikájú téma egy lefelé szekvenciázó periódusból, és az a-ból továbbfejlesztett b frázisból áll. A főtéma motívumanyagát Mozart sokféleképpen használja fel a klasszikus fejlesztés szerint.
A 15. ütemben drámai hangzású bő terckvart akkord található. A 16-20. ütem G-moll V. fokon zár. A főtéma variáltan ismétlődik meg: (az 5-28. ütemben) a szekvenciázó periódus B-dúrba modulál. A 28. ütemtől áthidalt zárlattal egy 11 ütemes frázis következik. Majd egy újabb zárlaterősítés következik B-dúr V. fokon, ami már a melléktéma belépését készíti elő. A főtémát egy félzáradékos cezúra zárja le.
A melléktéma átvezetés nélkül következik B-dúrban. Karaktere lágy az erőteljes főtémához képest. Formáját tekintve négyütemes szekvenciázó periódus, előtag V. fokon, utótag I. fokon zár. Dallamvonala kromatikusan ereszkedő. Hangszerelésbeli érdekessége, hogy a vonósok egy ütemet erejéig „átadják” a dallamot a fafúvósoknak, majd amikor a fafúvósok ismétlik a dallamot (52-58. ütem), a vonósok kapják meg. Itt megfigyelhetőek periodizáló motívumok.
Az ismétlés beletorkollik egy Esz-dúr felé kitérő tekintélyes terjedelmű meghosszabbításba. A meghosszabbítás érdekessége, hogy a főtéma zakatoló ritmusa tér benne vissza. A meghosszabbítás B-dúr I. fokon zár (66. ütem). 66-68. ütem drámai gesztus, ami váratlanul finom lefelé futó B-dúr skálába torkollik.
A 72-87. ütemig tart a zárótéma. A téma egyértelműen visszautal a főtémára: a kezdőmotívumait ismétli, mi több a két kezdőhangot is augmentálva. A karaktere ezzel szemben ellentétes, pajkosság, játékosság figyelhető meg a zárótémán. Nem is lép át a B-dúr keretein belül. A 96. ütemtől a 99. ütemig tart a függelék, amely T-D ismételgetésből áll. A 100. ütem a főtéma ismétlését készíti elő.
